David Noonan: Ezópusi mesék üzleti tanulságokkal

Ezópus az i.e. VI. században élt, rabszolgasorban. Púpos is volt és beszédhibás is, de kivételes intelligenciája, szellemessége és tapintatossága folytán hamar elnyerte a szabadságot.

Ettől kezdve kedvére járta a világot, egyre tovább gyarapítva, másokkal (többek között a korszak jeles tudósaival is) megosztva bölcsességét. Krőzus, az akkori uralkodó követeként gyakran kellett bonyolult diplomáciai küldetésben eljárnia, ekkor a feszültség oldására is gyakran használta fel tanulságos meséit, melyek akkoriban szájról szájra terjedtek, még halála után is több száz éven keresztül, amikor is egy athéni politikus végre össze nem gyűjtötte őket.

Talán nem is gondolnánk, hogy egy ókori rabszolga tanulságos fabuláinak gyűjteménye milyen üdítő és hasznos olvasmány lehet a mai üzleti életben is!

A kis „egypercesekből” álló könyvecskében számos vezetési kihívás terítékre kerül; a tárgyalás, a munkaerő-felvétel és elbocsátás, a beszerzés, a marketing, a cégvezetés és a gazdálkodás területéről. Hogy mi az, amitől ez a gyűjtemény ilyen frappánsan összeköti a múlt világát a jelen kihívásaival? Az örök emberi dilemmáktól, a jó és rossz harcától és a megtagadhatatlan erkölcsi tanulságoktól – azaz az üzleti életben is megkerülhetetlen etikus magatartás hangsúlyozásától!

A könyv érdekessége, hogy sikeres üzletemberek és közszereplők kommentárjai egészítik ki a tanulságokat; megszólal köztük Bill Gates, Colin Powell és Oprah Winfrey is.

Évszázados bölcsességek – gyorsan megemészthető formában. Egy repülőút folyamán mulattató útitárs, egy anekdotázós, figyelemfelkeltő prezentáció-kezdésre készülve pedig egyenesen nélkülözhetetlen gondolatindító!

Eric Abrahamson és David Freedmann: Tökéletes rendetlenség

Kisiskolás korunk óta halljuk, hogy „rend a lelke mindennek”, és mégis sokszor szorongva konstatáljuk, milyen nagy árat fizetünk a körülöttünk kényszerűen fenntartott viszonylagos rendért.

A könyv arra hívja fel a figyelmet, hogy bizony sok esetben jelentős megtakarítást lehet elérni egy kis összevisszasággal, nem utolsósorban pedig a kreativitás terepe sokszor épp ott kezdődik, ahol a rend véget ér! Példaként megemlítik a szerzők a penicillin felfedezését, amely Alexander Flemingnek a londoni Szent Mária kórházban található rendetlen laboratóriumában épp egy kis penészfolt megfigyelésének lett köszönhető. Paradigmaváltást jelent az a megállapításuk is, hogy aki korán tervez az kétszer tervez, vagyis hogy nem érdemes túlságosan előre gondolkozni, a szembejövő nehézségekkel a túlságos előrelátás helyett inkább adaptívan kell megküzdeni.

Ugyanilyen, adaptivitásra, rugalmasságra buzdító tanácsuk az, hogy ne ragaszkodjunk rigolyásan az előre eltervezett időtervekhez, hiszen a pillanat hatásának engedve sokszor még az elképzeltnél is jobb eredményeket érhetünk el.

A szerzők óvnak a túlzottan tiszta háztartás áldatlan következményeitől is, hiszen egyrészt fenntartásuk folyamatos erőfeszítést, energiát igényel minden családtagtól, miközben a rend mániákus fenntartásának igénye elveszi az otthonlét örömét, és a tisztítószerek aktív használata amúgy is mindig újabb baktériumtörzsek létrejöttét serkenti.

A rend-ipar persze üzlet is: a tisztító és fertőtlenítőszerek forgalmán túl a gardróbszekrények, rendszerező-eszközök, polcok, rekeszek, osztályozók és fakkok kínálata mind azt sugallja, hogy egyre több használati tárgyunkat ezek nélkül meg sem találnánk a minket körülvevő őskáosz közepén.

Ha nem fordítunk figyelmet az egészséges rendetlenségre mint értékre, akkor a mindig egyre följebb srófolt makulátlansági elvárások nem hagynak más választást, mint hogy igyekezzünk megfelelni, és még több felesleges erőforrást alávetni a rend uralmának.

De az egészséges szintű rendetlenség legnagyobb előnye végülis éppen az, hogy csökkenti a folyamatos rendre törekvés miatti stresszt!

Ken Blanchard és Mark Miller: A titok – amit a nagy vezetők tudnak és tesznek

Ken Blanchard – a „harmadik tenor” már több évtizede kutatja a hatékony vezetés titkát. Sok sikeres könyve jelent meg mint például az Egyperces menedzser, a Helyzetfüggő vezetés, a Vezetői időgazdálkodás és az Empowerment.

Amit most ajánlok, az egy könnyű, 150 oldalas kis könyvecske, amelyben az író egy képzeletbeli mentorálási folyamatot követ végig nagyon olvasmányosan – én magam egy álmatlan éjszakán forgolódva vettem kezembe, és olvastam el pusztán néhány óra alatt.

Ken Blanchard már az előszóban kiemeli, hogy hite szerint minden a vezetőn múlik!

Az elképzelt történetben Debbie, egy frissen kinevezett vezető elkeseredetten állapítja meg, hogy a kinevezése óta semmi nem úgy működik az osztályán, mint egy éve, amikor hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát új feladatába. Jelentkezik cége mentorálási programjába, ahol maga a cég elnöke foglalkozik vele.

Hosszas beszélgetések során ismeri fel, hogy mit jelent a „szolgáló vezetés”, hogy az empowerment környezet valójában egy megfordított piramis, amelyben a vevő az „úr”, és minden más funkció az ennek alárendelt „szolga”, rájön a hallgatás, meghallgatás erejére, megbizonyosodik, miért fontos vezetői feladat a vonzó jövőkép kialakítása, és miért olyan kemény, többlépcsős, odafigyelést igénylő folyamat egy-egy új dolgozó kiválasztása.

Ez utóbbiról Ken Blanhard kimondja, hogy a rossz kiválasztásért iszonyú magas árat kell fizetni. A helyrehozáshoz időre, mentális és érzelmi energiára van szükség, nem beszélve a járulékos költségekről, a csökkenő teljesítményekről, az elszalasztott lehetőségek áráról és arról, hogy a vezetők ilyen helyzetben nehezen vállalják fel saját rossz döntésüket és ismerik fel kiválasztási tévedésüket. De ha nem teszik, elveszíthetik hitelüket az embereik szemében és ez demoralizáló módon visszahat a teljesítményre. Új látásmódjával kemeli, hogy a kiválasztás kétoldalú folyamat, mert lehetőséget ad a jelölt számára is, hogy biztos legyen hogy jól választ, ha csatlakozik a céghez.

Az emberek olyan vezetőket követnek, akikben megbízhatnak, ehhez nélkülözhetetlen, hogy azonosuljanak a cég értékeivel, vagyis kongruensen, hitelesen képviseljék azokat.

Ritka, hogy egy cég jelentős belső erőforrásokkal, a felsővezetők szabad kapacitásokkal rendelkezzenek a tehetséges, de az adott helyzetben mégis tehetetlenül vergődő és ezért alulteljesítő vezetőik fejlesztésére.

Ilyenkor lépnek be a képbe a business coachok, akik külsősként biztosítják azt az erőforrást, ami a cégen belül az üzleti prioritások miatt sokszor nem áll rendelkezésre.

Steven Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása

Jim Collins a szervezeti kiválóság kutatásáról ír, Steven Covey viszont az egyén, az ember kiválóságának kutatásával foglalkozik.

A kiemelkedően sikeres emberek hét szokása az erős jellemen és a beidegződésekkel szembeni paradigmaváltásokon alapul. Nem a felszínes és könnyen formálható személyiségre és kommunikációs képességekre, hanem a gyermekkorban megalapozott jellemességre és annak sokkal mélyebb, gyökeresebb fejlesztésére épül, ezen belül is az önfejlesztésen, vagyis az önmagunk és nem mások megváltoztatásának képességén alapul.

Az első három szokás a személyes, egyéni győzelemről szól, a másik három az emberi kapcsolatok minőségéről, az egész betetőzéseként a hetedik szokás pedig a kialakított képességek folyamatos fejlesztésére, egy képi hasonlattal a „fűrész megélezésére” fókuszál.

Akkor aratunk egyéni győzelmet, mondja, amikor önuralmat és önfegyelmet tanulunk, és akkor aratunk közös győzelmet, ha mélyreható, hosszan-tartó és kiemelkedően eredményes kapcsolatokat alakítunk ki másokkal. Így jutunk el a külső körülményektől, másoktól való függés kényelmes állapotából (dependence) először a függetlenség, szabadság, felelősségvállalás szintjére (independence), majd ezt követheti a kölcsönös függés és együttműködés (interdependence) kialakításának fázisa. Ehhez meg kell szabadulnunk az olyan gátló paradigmáktól, mint például hogy a körülmények határozzák meg az életünket, az élet véletlenszerű események sorozata, és hogy mindent a sürgős dolgokkal kell kezdeni, arra hogy az életünket saját döntéseink határozzák meg, az életünket tervezetten kell élnünk, és hogy nem a sürgős, hanem a fontos dolgok az elsődlegesek! Ezzel juthatunk el az egyéni győzelem szintjére.

A közös győzelemhez olyan paradigmákkal kell tudatosan szakítani, mint például hogy amennyi másoknak jut, annyival kevesebb marad nekünk, hogy azért hallgatunk meg másokat, hogy válaszolhassunk, vagy hogy vagy a másik ember, vagy az én akaratom teljesül és nincs közös út. Ha ezekkel megküzdöttünk, rájövünk, hogy mindenkinek jut, mindig van win-win megoldás, vagyis a kecske is jóllakhat, a káposzta is megmaradhat. Amikor másokat meghallgatunk, azt az odafigyelés és megértés szándékával kell tennünk, nem a saját önkifejezésünk érdekében. És szinergiában, másokkal együttműködve, együtt sokkal jobb eredményeket hozhatunk létre, mint külön-külön, hiszen a mások iránti bizalom és együttműködés megtermékenyítően hat a gondolatokra.

Végül a hetedik szokáshoz szakítanunk kell azzal a feltételezéssel, hogy csak „az aranytojás megszerzésére” kell koncentrálni egész munkásságunk során, mert eredményesebb gondozni „az aranytojást tojó tyúkot” – vagyis tulajdonképpen saját magunkat, azaz a teljesítőképességünket.

Ezeknek a képességeknek a birtokában jobb emberré válhatunk, megerősödnek a kapcsolataink, javuló teherbíró képességgel nézhetünk elébe a folyamatos fejlődésnek. És ki ne vágyna mindezekre?

Jim Collins: Jóból kiválót

Amint az opera három tenorja: Domingo, Carreras és Pavarotti, úgy alkot kiemelkedő hármast a business szakirodalomban Jim Collins, Ken Blanchard és Steven Covey!

Jim Collins a szervezeti kiválóság titkát kutatja, Ken Blanchard a vezetési modellek atyja, Steven Covey pedig az emberi kiválóság kutatója. Jim Collins 2001-ben rendkívül sodró, magával ragadó stílusban összegezte több éves kutatómunkájának eredményeit. Több mint húsz fős kutatócsoportjával 1435 céget világított át és tanulmányozott öt éven keresztül, hogy megtalálja a titkát annak a 11 vállalatnak, amelyek ebből a rengeteg cégből kiemelkedő, kiváló eredményeket értek el, kitörve a korábbi, esetenként kicsit lesajnált státuszból, egyszercsak főnixmadárként kiemelkedve a nagy átlagból.

A kiválasztott és megfigyelt vállalatok nem hasraütéssel kerültek egyik vagy másik kategóriába; a könyv ismerteti azt a szisztematikus megközelítést, amelyek az egyes megállapításokat eredményezték. Leszögezi, hogy a jó a kiváló ellensége – a középszerűség és az „éppcsak jó lesz” hozzáállás ugyanis az egyik fő oka annak, hogy olyan kevés dolog válik kiválóvá – beleértve az oktatást, a kormányzást és a vállalatvezetést is.

A vállalati vezetők személyes stílusát különösen átfogóan elemezte, azt is megvizsgálva, hogy a kiemelkedő 11 cég élén milyen emberek állnak. Meglepő következtetésre jut; a kiemelkedően sikeres, az áttörést elérő cégek vezetői ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem a színes magazinok címlapján feszítő, presztízs-orientált emberek! Inkább olyan vezetők, akik a külsőségeket néha látványosan kerülő, de hatalmas belső kisugárzású és nagyon teljesítmény- és eredmény-orientált hozzáállásukkal mozdítják előre az egész szervezetet.

Milyenek a kiemelkedően sikeres cégek munkatársai? Felszabadultak, nyitottak és kreatívak, de nincsenek művészi allűrjeik; komoly, megbízható, kiszámítható és fegyelmezett munkát végeznek. A kiválóság ismérve Jim Collins szerint a magas szintű innovativitás és a fegyelem kultúrájának sajátos egyvelege, ami csak látszólagos paradoxon.

Milyen a kiváló cégek stratégiája? Egy érdekes analógiával sündisznó elv-ként írja le a kiválóság stratégiájának lényegét. Amíg a róka veszély esetén villámléptekkel eliszkol, ravaszul változtatja taktikáját, addig sün nem ravaszkodik, veszély esetén egyszerűen összegömbölyödik, azaz befelé zár. Befelé, de mi van odabent? A kiemelkedő cégeknek világos, kikezdhetetlen vezérelvük van, amely három tényező közös halmazaként kristályosodik ki. Először is tisztában vannak azzal, hogy mihez van tehetségük, mi az amiben mindenkinél jobbak a világon. Másodszor élvezik is ezt a tevékenységi kört, emiatt szenvedélyesen és elkötelezetten végzik (lám itt megint előkerül a „szervezeti flow”, az örömteliség szükségessége). Harmadszor, de nem utolsó sorban pedig, meg kell hogy találják a pénzügyi számításaikat is ezekben a tevékenységekben, hiszen a kiváló cégek kiváló profitot is eredményeznek!

Azok a cégek, amelyek valamennyi fenti ismérvnek megfeleltek mint pl. az orvosi termékekben kiváló Abbott, a kozmetikumokban kiemelkedő Gillette, a háztartási termékekben nagyszerű Kimberley Clark és a dohányipari óriás Philip Morris mind egyformának bizonyultak a kiválóság feltételeinek teljesítésében.

W.Chan Kim - Renée Mauborgne: A kék óceán stratégia

A címbéli „kék óceán” egy analógia a verseny nélküli piaci térről – vagyis a végtelen piaci lehetőségek szimbóluma. Az óceán vérvörössé vált ott, ahol ahol a cápák egymást tépik, vannak azonban területek, ahol még kék a víz. Határozottság, innovativitás és kurázsi kell persze annak felismeréséhez, hogy hol bukkanhatunk új piacokra, ahol még nem vetette meg senki a lábát, ahol még nem vöröslik a víz.

A könyv 2005-ös megjelenése óta a bestsellerek egyike, mert jelentős piaci paradigmaváltásával áttörést jelentett a korábbi üzleti, piacépítési elvekhez képest.

Mi a kék óceán stratégia lényege? Fontos elemei a változásmenedzsmentből ismert „STOP, START, CONTINUE”, azaz a „mi az amivel szakítunk, mi az amit elkezdünk, és mi az amit megtartunk” radikálisan következetes meghatározása és véghezvitele.

A könyv példákkal is szolgál, mint Pl. a már nálunk is ismert Circue de Soleil – amely sokkolóan szakított a „cirkusz nincs állatok nélkül” elvnek az állatvédelem által is támadott hagyományával, helyette megteremtette az új, világszinvonalú, akrobatikus és teátrális show, az „új cirkusz” magával ragadó világát – egy új piac, az állatok természetellenes produkcióit kerülő közönséget megcélozva.

Magyar szemmel különösen érdekes a könyvben felhozott borpiaci példa: az ausztrál „kengurus” címkével ellátott Chardonney világméretű sikere. A középpontban egy könnyű, szinte üdítőitalhoz hasonlatos standardizált fehérbor áll, amelyet nagyüzemi körülmények között, olcsón, nagy mennyiségben, mindig változatlan minőségben, kiszámítható színvonalon gyártanak és forgalmaznak szerte a világban. Ehhez drasztikus módon szakítottak a kézi munkával, a borosgazdák tradícióival, szakmai elitizmusával és mítoszaival, az éves szőlőterméstől függő évjáratok jelentőségével, megcélozva és szélesítve az üdítőitalok(!) fogyasztóit és piacát, egy új szegmenst teremtve meg ezzel. A kék óceán stratégia ismeretében érthető, milyen elbaltázott üzletpolitika a különleges és kivételes Tokaji aszú piaci alulpozicionálása a szupermarketek polcain és árversenyében.

Teljesen mai és hazai példa a BioHair fodrász hálózat megjelenése bevásárlóközpontokban; ők szintén szakítottak a fodrászat személyes bizalmon épülő világával és misztifikálásával, de árban és színvonalban kiszámítható, trendi, standard frizurakatalógusával, attraktív, fix áraival és természetes-anyag használatával a jövő üzenetét hordozza a korábban ritkábban fodrászhoz járó közönséget is „beszoktatva” a saját világába.

Nem említeném meg ezt a könyvet, ha nem szolgálna a magam számára is inspirációval a jövőmre nézve. Erről még korai írnom, de máris felcsigáz a gondolat, hogy én magam is beevezzek egyszer az óceán kék vizére!

Lövey Imre és Mahonar Nadkarni: Az örömteli szervezet

Ez a 2007-ben megjelent könyv azt tárgyalja, hogyan működnek az örömteli, egészséges cégek. Nem véletlenül, az egészséges illetve beteg emberi szervezet analógiájával utal arra, hogy a szervezeteknél, vállalatoknál a betegségek milyen hasonló elváltozásokat okozhatnak. Amikor az örömteli szervezetről ír, egészséges szervezetről beszél, és a lehetséges betegség-tünetek felsorolása mellett a gyógymódokra vonatkozóan is használható javaslatokat tesz.

Külön fejezetben részletezi például a szervezeti paranoia (bizalomhiány és félelem) tüneteit és következményeit, kifejti a munkamániás szervezet lényegét, ahol a túlmunka hősiességnek minősül, példaként említi a szervezeti rövidlátást, ami az azonnali eredmények érdekében akkor következhet be, ha a gyors változások közepette megszűnik a hosszútávra tervezés és gondolkodás.
A könyv folyamatosan azt keresi, hogyan járulhat hozzá a munkahely az alkotó öröm élményéhez (tulajdonképpen kimondatlanul is a szervezeti flow-hoz), és melyek azok a tipikus csapdák, amelyek megakadályozhatják ezt. Fő üzenete, hogy ha az emberek nagy célok részeseinek érzik magukat, akkor odaadóan koncentrálják tudásukat és képességeiket és önfeledten belemerülnek a tevékenységeikbe és élvezik az önmegvalósítás élményét.

A vezetés feladata ugyanis nem csupán a prioritások kijelölése és az eredmények produkálása. Egészséges környezetben az alkalmazkodó, a kihívásokat jól viselő, a feladataikat körültekintően ellátó munkatársak maximálisan hozzájárulnak a szervezet sikeres, eredményes működéséhez, anélkül, hogy személyes egészségük, magánéletük emiatt kárt szenvedne.
Ennek megvalósításához ad értékes és részletes útmutatást ez a könyv.
A munka legyen az öröm forrása; mert a munkával járó öröm átélése hatékonyságot eredményez, a szabadság és az önmegvalósítás érzését nyújtja; a teljes szívvel és lélekkel végzett munka pedig meglátszik annak eredményén is.

x

Csíkszentmihályi Mihály: Flow

A tökéletes élmény, a belülről fakadó életöröm pszichológiájáról írott tanulmány 1991-ben jelent meg az Amerikában élő magyar származású író tollából.

1997-ben került a magyar könyvesboltokba, és máig a legsikeresebb kiadványok egyike.

Csíkszentmihályi méltó folytatója annak a pozitív pszichológiai irányzatnak, amelynek alapjait Hans Selye fektette le az ötvenes években. Mi a titka a könyv páratlan sikerének? Azzal az ősi dilemmával foglalkozik, hogy lehet-e a munka élvezetes, lehetséges-e az, hogy az ember élvezze amit kötelességből csinál, és nem utolsósorban azt kutatja, függ-e ez az öröm a külső, például anyagi körülményeinktől.

Az emberiséget Arisztotelész óta foglalkoztatja a boldog élet titka, és hiába a technikai fejlődés és az egyre szélesebb körű társadalmi jólét, ez a kérdés sokáig megválaszolatlan maradt. Csíkszentmihályi negyed-százados kutatásainak és tanulmányainak eredménye az a megállapítás, hogy az életöröm, vagyis a boldogság forrása nem odakint van, hanem bennünk, idebenn.

A flow képességére fogékony, az összpontosított szellemi erő birtokában lévő emberek rendkívüli körülmények között is képesek teljesek maradni. 

Csodálatos példája a mentális túlélésnek például az ENSZ polgári alkalmazott, Papp István esete, aki januárban szabadult ki Szudáni fogságából. Az ő titka is a tudata fölötti hatalma lehet, amely lehetővé tette, hogy ingerszegény, megalázó helyzetben, "kikötött kutyaként" tartva is megőrizhette belső tartását és szellemi épségét.

Hajlamosak vagyunk boldogtalanságunkat, életünk ürességét a külső körülményeknek, a világ barátságtalanságának tulajdonítani és tehetetlenül szenvedni a sorsunk miatt? Pedig a világ nemcsak századunkban barátságtalan!

Mit tehetünk azért, hogy gyermekeink a flow élményére készen, belső tartással álljanak az élet kihívásai elé? Csíkszentmihályi öt feltételt sorol fel ahhoz, hogy gyermekünk egész életében boldog és elégedett legyen – és ezeknek szinte semmi közük a gazdagsághoz.

Ha világos elvárások közepette, odafigyelésünk fényében sütkérezve, biztonságos, elfogadó légkörben neveljük, és meghagyjuk számára a választási lehetőségeket, lehetőséget nyújtva saját útjának felfedezésére, akkor ideális körülményeket teremtettünk ahhoz, hogy boldog felnőtté váljon.

Nagy kár szerintem, hogy a „flow” mint fogalom máig sem találta meg a helyét a köznyelvi használatban!

Dr. Terry Lyles: Az inspiráló stressz

A népszerű tengerentúli stresszdoktor a jelenségről mint az életenergia és kreativitás forrásáról beszél, a Selye által megalapozott pozitív nézőpontból elemezve a kontrollált és jól feldolgozott stressz inspiráló hatását.

Az író maga egy egész életét meghatározó csapással küzd – két évtizede nevelve Brendon nevű sérült gyermekét. A miatta érzett szomorúságot, reménytelenséget, ahogy ő fogalmaz „gyászt” mégis katartikusnak érzi - mert ezáltal vált jobb emberré!

Hangsúlyozza, hogy a lehúzó erőkkel való megküzdés mind fizikai, szellemi, érzelmi és spirituális szinten nagyon fontos ahhoz, hogy életünket még akár csapások és szenvedések ellenére is boldogan és tartalmasan élhessük.

Olyan mindenki számára közérthető analógiákkal, mint például az autó karbantartása és megtankolása, szemlélteti az energiaszintünkkel való gazdálkodás fontosságát.

A sikeresség nem a szerencsén múlik, hanem az élet kihívásaira való felkészülésen! Fontosnak tartja még annak kiemelését, hogy ebben a felkészítésben magunk is felelősséggel tartozunk gyermekeinknek.

Egészséges, magabiztos, szilárd jellemű, jól alkalmazkodó gyermekből boldog és jól teljesítő felnőtt válik, ha következetesség és szeretetteli fegyelmezés valamint indokolt korlátozás veszi körül.

A szülő felelőssége nem a gyerek feletti hatalom gyakorlása, hanem a harag és indulat nélküli szeretetteli fegyelmezés és következetes korlátozás.

Összességében a körülöttünk lévő emberi kapcsolatok gazdagsága és minősége az, amely a stresszt inspirálóvá változtatja, mondja, vagyis Selyéhez hasonlóan a „szeresd felebarátodat” ősi igazságához jut el. Mert az emberi kapcsolataink minősége és mélysége vitathatatlanul hozzájárul a stressz-toleranciánk növeléséhez!

Selye János: Életünk és a stressz

Ez a szintén időtálló, mai napig felülírhatatlan könyv 1956-ban jelent meg Selye János, a magyar származású montreali kutató biológus tollából. A stressznek ma már tekintélyes, könyvtárakat megtöltő szakirodalma van. Selye megállapításai ennek ellenére még mindig helytállóak, a mai elméletek és stressz-irányzatok megalapozói mind az ő alapjaira építkeznek. Egy lebilincselő, közérthető, élvezetes könyvet írt az akkor még gyerekcipőben járó, de áttörést jelentő kutatásairól, azoknak ajánlva könyvét, akik „nem félnek érezni az egész élet stresszét és nem képzelik, hogy ez sikerülhet a szellem erőfeszítése nélkül”.

A pozitív stressz-irányzat megalapítójaként kifejti, hogy ugyanaz a stressz, amely az egyik embert megbetegíti, vérpezsdítő lehet a másiknak, aki „sikerrel tud idomulni a planéta örökké változó életfeltételeihez”. Gyönyörűen ékesszólóan akként foglalja össze a lényeget, hogy „aki az alkalmazkodás mesterségét nem sajátítja el kellően, az betegséggel és boldogtalansággal rója le a büntetéspénzt”.

A tudományos áttörést, a nagyszerű felismerést az jelentette, hogy a stressz tünetcsoportját az úgynevezett generális adaptációs szindróma biológiai-orvostudományi leírásában foglalta össze, miután azt a talányt vizsgálta, hogy lehet az, hogy különböző, specifikus ártalmakra (stresszorokra) az élő szervezet mindig teljesen ugyanúgy, egységes módon reagál.

A stresszt nem kerülendő ártalomként látja, hangsúlyozva, hogy az maga az „élet sava-borsa”. Tanácsa, hogy legyünk tisztában a stressztűrő képességünk felső határával, és adaptációs energiáinkat arra fordítsuk, ami fontos.

„Harcolj mindig, ha a cél nemes, De ne állj ellen, ha nem érdemes” – ismételgeti verses jó-tanácsát, hangsúlyozva, hogy mindnyájunknak a magunk életét kell kézbe vennie. (Vagyis például ne mást akarjunk megváltoztatni, hanem inkább magunkat, ha szükséges.)

Biológusként folytatta kutatómunkáját, de megállapításai 

Dale Carnegie: Sikerkalauz

A Sikerkalauz még ma is az eladási toplistákon található, rendkívül időtálló, örök érvényű könyv. Talán nem is gondolnánk róla, hogy az előző kiadványnál is korábbi gyökerekre nyúlik vissza: első kiadása még 1936-ban jelent meg!

Sikerről beszélve egyáltalán nem csak az üzleti életben elérhető sikerekre fókuszál: a sikert holisztikusan értelmezi, az egész élet munkájának tekinti.

Titka a rendkívül mély és pozitív tartalomban, valamint a szinte bulvárosan provokatívan megfogalmazott mondanivalójában található. Olyan apró példákat, trükköket ajánl az emberi kapcsolatok gazdagabbá tételére, mint pl. a házastársak közös ágyban-reggelizése, a „csodatévő levelek” hatása, amelyek egyetlen titka az, hogy szívességet kérnek a címzettől ezzel hangsúlyozva a másik fontosságát, vagy a mosoly, a dicséret ereje; a másokon való segítés visszaható eredménye, amely életeket változtat meg; vagy például a közös álláspontok hangsúlyozása a viták feloldásában.

Beszél a belátás, a bocsánatkérés, a tévedések elismerése és bevallása, a mosoly, a figyelmes hallgatás, az önzetlenség erejéről.

Fontos amit a dicséretről, elismerésről ír, a hízelgéssel szemben. Mert mi a hízelgés? Üres, olcsó, sokszor alaptalan de sosem céltalan, önző bók, amely nem szívből jön és csak arra irányul, amit hallani szeretnénk. Manipulál, mert viszonzást vagy ellentételezést kíván. A dicséret ezzel szemben egyenes, szívből jövő, önzetlen, nem alap nélküli elismerés, becsületes, őszinte méltánylás, amelyet mindig szívesen (bár sokszor túl szemérmesen) fogadunk.

Igen, sokszor idegenkedve fogadjuk, amikor „szembe dicsérnek” bennünket. Pedig meg kell tudni különböztetni az elismerést az üres hízelgéstől, és meg kell tanulnunk egy egyszerű köszönöm-mel fogadni.

A könyv számtalan bölcs tanácsa közül nem utolsósorban érdemes megjegyezni, hogy minden ember számára az anyanyelv legédesebb és legfontosabb szava: a saját neve.

Dale Carnegie fő üzenete egyetlen pontban összesűrítve az emberi méltóság tisztelete, ez az üzenet pedig nem évül el soha.

Mark H. McCormack: Amit a Harvardon sem tanítanak

Egyszer volt, hol nem volt, a rendszerváltás hajnalán, amikor még a Corvinust is Marx Károlynak hívták (no nem a királyt, hanem a közgázt) és amikor a Burger King szót még lábjegyzetben(!) magyarázták a balga olvasónak, nos abban az időben jelent meg ez a könyv - 1984-ben íródott és 1988-ban került magyarul a könyvesboltokba, az akkori idők bestsellereként.

Mai szemmel nézve egy rendkívül arrogáns, agresszív, versengő, offenzív vezetési tárgyalási stratégiát mutat be az írója, mint a sikeresség zálogát, amolyan „kaparj kurta, neked is lesz” üzenettel.

Néhány vitatható tanácsa, hogy pl. ne barátkozzunk össze az alkalmazottakkal, hogy időnként önkényesen is kell döntést hozni, hogy mindenki tudja ki a főnök, hogy soha nem elég a pozitív motiváció, mindig kell egy kis félelemkeltés is, hogy ne lustuljanak el az emberek, hogy óvakodni kell a stratégiai ugrásoktól és minden változástól, hogy a tőzsdei vállalatot nem lehet jól irányítani, hogy főnöknek úgyis mindig igaza van (ne szólj szám, nem fáj fejem) meg úgy általában hogy tiszteld a kialakult vállalati struktúrát – mára már irigylésre méltóan statikus világról árulkodnak! A mai dinamikus környezetben az innovatív és sikeres vállalatok bizonyíthatóan nem az ilyen elvek követésével váltak sikeressé.

A könyvben egyáltalán nincs szó partnerkapcsolatról, win-win megoldásokról, asszertivitásról, egyáltalán nincsenek is benne partnerek, csak legyőzendő ellenfelek. Az író erőteljesen sulykolja, hogyan kell mindenkit ajándékok és szívességek sorozatával lekötelezetté tenni annak érdekében, hogy amikor eljön az ideje, bármikor kérhessünk egy visszautasíthatatlan szívességet, vagyis később szemérmetlenül megkérhessük mindennek az árát, úgymond benyújthassuk a számlát.

Ma már rendkívül ellenszenvesnek tűnik ez az akkor még sikeresnek számító megközelítés, mégis érdekes ezt a könyvet kézbevenni.

Mert naivitás lenne azt gondolni, hogy ennek az irányzatnak a képviselői már mind meghaltak, vagy hogy nincsenek már mai követői. Elég csak néhány politikus és üzletember hozzáállására gondolni...

És amit ebből a könyvből mindenkinek meg kell tanulnia az az, hogy „soha nincsen ingyen ebéd”, vagyis az ingyenes, egyoldalú szívességek viszonzatlan elfogadása később bármikor sokba kerülhet.

Olvass szépirodalmat!

Talán furcsának tűnik, hogy kerül a szépirodalom egy vezetői kihívásokat és dilemmákat taglaló oldalra.

Az olvasás azon kívül, hogy egy igazi flow-tevékenység, még hasznos is, hiszen aki olvas, az minden őt érdeklő ismerethez úgy juthat hozzá, hogy senkit nem kell megkérdeznie, tudatlanságát senkivel nem kell megosztania. Vagyis ismereteket szerezhet, beavatottá válhat, anélkül, hogy bárkire rászorulna.

De mi a csuda a haszna a szépirodalomnak, hiszen abból ritkán esik meg, hogy valamilyen praktikus ismeretünk gyarapodik?

A szépirodalom által mégis rengeteg titkos tudás birtokába juthatunk. Beavatottak lehetünk, nemcsak az ész, de a „szív” dolgaiba is!

A jó könyvekben ugyanis nemcsak események, érdekes, fordulatok sztorik, történetek játszódnak le. A jó könyvek összetett figurákat keltenek életre, bonyolult dilemmákkal és ambivalens érzésekkel – olyanokkal, amelyekkel mi magunk is találkozhatunk magánemberként vagy vezetőként, vagy munkatársaink is szembesülhetnek ezekkel az érzésekkel nap mint nap. A szépirodalom olvasása kifejezett flow-élmény, fejleszti a képi fantáziánkat, az érzelmi intelligenciánkat, az empatikus képességeinket, kikapcsol és ugyanakkor mégis elgondolkodtat.

A szépirodalom különös ága az orosz irodalom, a „nagy orosz lélek” nagy dilemmáival, felkavaró érzelmeivel; jó példa erre Dosztojevszkij (Bűn és Bűnhődés) Paszternak (Doktor Zsivágó) vagy Tolsztoj (Háború és Béke). Ha a szépirodalomtól végképp idegenkedsz, olvass életrajzi könyveket: az okos ember a más élettapasztalataiból tanul, nem a saját hibáiból...

Aki sok színvonalas könyvet olvas – akár szépirodalmat, életrajzokat vagy szakirodalmat – az jobban megérti az embereket és az összefüggéseket, ezen felül hamar elsajátítja a gyors-olvasás készségét, és akkor sem esik majd kétségbe, amikor a munkája során néhány órán belül egy hetven-százoldalas szakmai anyag alapján kell hipp-hopp döntést hoznia vagy állást foglalnia...