Talán furcsának tűnik, hogy kerül a szépirodalom egy vezetői kihívásokat és dilemmákat taglaló oldalra.
De mi a csuda a haszna a szépirodalomnak, hiszen abból ritkán esik meg, hogy valamilyen praktikus ismeretünk gyarapodik?
A szépirodalom által mégis rengeteg titkos tudás birtokába juthatunk. Beavatottak lehetünk, nemcsak az ész, de a „szív” dolgaiba is!
A jó könyvekben ugyanis nemcsak események, érdekes, fordulatok sztorik, történetek játszódnak le. A jó könyvek összetett figurákat keltenek életre, bonyolult dilemmákkal és ambivalens érzésekkel – olyanokkal, amelyekkel mi magunk is találkozhatunk magánemberként vagy vezetőként, vagy munkatársaink is szembesülhetnek ezekkel az érzésekkel nap mint nap. A szépirodalom olvasása kifejezett flow-élmény, fejleszti a képi fantáziánkat, az érzelmi intelligenciánkat, az empatikus képességeinket, kikapcsol és ugyanakkor mégis elgondolkodtat.
A szépirodalom különös ága az orosz irodalom, a „nagy orosz lélek” nagy dilemmáival, felkavaró érzelmeivel; jó példa erre Dosztojevszkij (Bűn és Bűnhődés) Paszternak (Doktor Zsivágó) vagy Tolsztoj (Háború és Béke). Ha a szépirodalomtól végképp idegenkedsz, olvass életrajzi könyveket: az okos ember a más élettapasztalataiból tanul, nem a saját hibáiból...
Aki sok színvonalas könyvet olvas – akár szépirodalmat, életrajzokat vagy szakirodalmat – az jobban megérti az embereket és az összefüggéseket, ezen felül hamar elsajátítja a gyors-olvasás készségét, és akkor sem esik majd kétségbe, amikor a munkája során néhány órán belül egy hetven-százoldalas szakmai anyag alapján kell hipp-hopp döntést hoznia vagy állást foglalnia...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése