A tökéletes élmény, a belülről fakadó életöröm pszichológiájáról írott tanulmány 1991-ben jelent meg az Amerikában élő magyar származású író tollából.
1997-ben került a magyar könyvesboltokba, és máig a legsikeresebb kiadványok egyike.
Csíkszentmihályi méltó folytatója annak a pozitív pszichológiai irányzatnak, amelynek alapjait Hans Selye fektette le az ötvenes években. Mi a titka a könyv páratlan sikerének? Azzal az ősi dilemmával foglalkozik, hogy lehet-e a munka élvezetes, lehetséges-e az, hogy az ember élvezze amit kötelességből csinál, és nem utolsósorban azt kutatja, függ-e ez az öröm a külső, például anyagi körülményeinktől.
Az emberiséget Arisztotelész óta foglalkoztatja a boldog élet titka, és hiába a technikai fejlődés és az egyre szélesebb körű társadalmi jólét, ez a kérdés sokáig megválaszolatlan maradt. Csíkszentmihályi negyed-százados kutatásainak és tanulmányainak eredménye az a megállapítás, hogy az életöröm, vagyis a boldogság forrása nem odakint van, hanem bennünk, idebenn.
A flow képességére fogékony, az összpontosított szellemi erő birtokában lévő emberek rendkívüli körülmények között is képesek teljesek maradni.
Csodálatos példája a mentális túlélésnek például az ENSZ polgári alkalmazott, Papp István esete, aki januárban szabadult ki Szudáni fogságából. Az ő titka is a tudata fölötti hatalma lehet, amely lehetővé tette, hogy ingerszegény, megalázó helyzetben, "kikötött kutyaként" tartva is megőrizhette belső tartását és szellemi épségét.
Hajlamosak vagyunk boldogtalanságunkat, életünk ürességét a külső körülményeknek, a világ barátságtalanságának tulajdonítani és tehetetlenül szenvedni a sorsunk miatt? Pedig a világ nemcsak századunkban barátságtalan!
Mit tehetünk azért, hogy gyermekeink a flow élményére készen, belső tartással álljanak az élet kihívásai elé? Csíkszentmihályi öt feltételt sorol fel ahhoz, hogy gyermekünk egész életében boldog és elégedett legyen – és ezeknek szinte semmi közük a gazdagsághoz.
Ha világos elvárások közepette, odafigyelésünk fényében sütkérezve, biztonságos, elfogadó légkörben neveljük, és meghagyjuk számára a választási lehetőségeket, lehetőséget nyújtva saját útjának felfedezésére, akkor ideális körülményeket teremtettünk ahhoz, hogy boldog felnőtté váljon.
Nagy kár szerintem, hogy a „flow” mint fogalom máig sem találta meg a helyét a köznyelvi használatban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése