Egyszer volt, hol nem volt, a rendszerváltás hajnalán, amikor még a Corvinust is Marx Károlynak hívták (no nem a királyt, hanem a közgázt) és amikor a Burger King szót még lábjegyzetben(!) magyarázták a balga olvasónak, nos abban az időben jelent meg ez a könyv - 1984-ben íródott és 1988-ban került magyarul a könyvesboltokba, az akkori idők bestsellereként.
Mai szemmel nézve egy rendkívül arrogáns, agresszív, versengő, offenzív vezetési tárgyalási stratégiát mutat be az írója, mint a sikeresség zálogát, amolyan „kaparj kurta, neked is lesz” üzenettel.
Néhány vitatható tanácsa, hogy pl. ne barátkozzunk össze az alkalmazottakkal, hogy időnként önkényesen is kell döntést hozni, hogy mindenki tudja ki a főnök, hogy soha nem elég a pozitív motiváció, mindig kell egy kis félelemkeltés is, hogy ne lustuljanak el az emberek, hogy óvakodni kell a stratégiai ugrásoktól és minden változástól, hogy a tőzsdei vállalatot nem lehet jól irányítani, hogy főnöknek úgyis mindig igaza van (ne szólj szám, nem fáj fejem) meg úgy általában hogy tiszteld a kialakult vállalati struktúrát – mára már irigylésre méltóan statikus világról árulkodnak! A mai dinamikus környezetben az innovatív és sikeres vállalatok bizonyíthatóan nem az ilyen elvek követésével váltak sikeressé.
A könyvben egyáltalán nincs szó partnerkapcsolatról, win-win megoldásokról, asszertivitásról, egyáltalán nincsenek is benne partnerek, csak legyőzendő ellenfelek. Az író erőteljesen sulykolja, hogyan kell mindenkit ajándékok és szívességek sorozatával lekötelezetté tenni annak érdekében, hogy amikor eljön az ideje, bármikor kérhessünk egy visszautasíthatatlan szívességet, vagyis később szemérmetlenül megkérhessük mindennek az árát, úgymond benyújthassuk a számlát.
Ma már rendkívül ellenszenvesnek tűnik ez az akkor még sikeresnek számító megközelítés, mégis érdekes ezt a könyvet kézbevenni.
Mert naivitás lenne azt gondolni, hogy ennek az irányzatnak a képviselői már mind meghaltak, vagy hogy nincsenek már mai követői. Elég csak néhány politikus és üzletember hozzáállására gondolni...
És amit ebből a könyvből mindenkinek meg kell tanulnia az az, hogy „soha nincsen ingyen ebéd”, vagyis az ingyenes, egyoldalú szívességek viszonzatlan elfogadása később bármikor sokba kerülhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése