A népszerű tengerentúli stresszdoktor a jelenségről mint az életenergia és kreativitás forrásáról beszél, a Selye által megalapozott pozitív nézőpontból elemezve a kontrollált és jól feldolgozott stressz inspiráló hatását.
Az író maga egy egész életét meghatározó csapással küzd – két évtizede nevelve Brendon nevű sérült gyermekét. A miatta érzett szomorúságot, reménytelenséget, ahogy ő fogalmaz „gyászt” mégis katartikusnak érzi - mert ezáltal vált jobb emberré!
Hangsúlyozza, hogy a lehúzó erőkkel való megküzdés mind fizikai, szellemi, érzelmi és spirituális szinten nagyon fontos ahhoz, hogy életünket még akár csapások és szenvedések ellenére is boldogan és tartalmasan élhessük.
Olyan mindenki számára közérthető analógiákkal, mint például az autó karbantartása és megtankolása, szemlélteti az energiaszintünkkel való gazdálkodás fontosságát.
A sikeresség nem a szerencsén múlik, hanem az élet kihívásaira való felkészülésen! Fontosnak tartja még annak kiemelését, hogy ebben a felkészítésben magunk is felelősséggel tartozunk gyermekeinknek.
Egészséges, magabiztos, szilárd jellemű, jól alkalmazkodó gyermekből boldog és jól teljesítő felnőtt válik, ha következetesség és szeretetteli fegyelmezés valamint indokolt korlátozás veszi körül.
A szülő felelőssége nem a gyerek feletti hatalom gyakorlása, hanem a harag és indulat nélküli szeretetteli fegyelmezés és következetes korlátozás.
Összességében a körülöttünk lévő emberi kapcsolatok gazdagsága és minősége az, amely a stresszt inspirálóvá változtatja, mondja, vagyis Selyéhez hasonlóan a „szeresd felebarátodat” ősi igazságához jut el. Mert az emberi kapcsolataink minősége és mélysége vitathatatlanul hozzájárul a stressz-toleranciánk növeléséhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése