Jim Collins: Jóból kiválót

Amint az opera három tenorja: Domingo, Carreras és Pavarotti, úgy alkot kiemelkedő hármast a business szakirodalomban Jim Collins, Ken Blanchard és Steven Covey!

Jim Collins a szervezeti kiválóság titkát kutatja, Ken Blanchard a vezetési modellek atyja, Steven Covey pedig az emberi kiválóság kutatója. Jim Collins 2001-ben rendkívül sodró, magával ragadó stílusban összegezte több éves kutatómunkájának eredményeit. Több mint húsz fős kutatócsoportjával 1435 céget világított át és tanulmányozott öt éven keresztül, hogy megtalálja a titkát annak a 11 vállalatnak, amelyek ebből a rengeteg cégből kiemelkedő, kiváló eredményeket értek el, kitörve a korábbi, esetenként kicsit lesajnált státuszból, egyszercsak főnixmadárként kiemelkedve a nagy átlagból.

A kiválasztott és megfigyelt vállalatok nem hasraütéssel kerültek egyik vagy másik kategóriába; a könyv ismerteti azt a szisztematikus megközelítést, amelyek az egyes megállapításokat eredményezték. Leszögezi, hogy a jó a kiváló ellensége – a középszerűség és az „éppcsak jó lesz” hozzáállás ugyanis az egyik fő oka annak, hogy olyan kevés dolog válik kiválóvá – beleértve az oktatást, a kormányzást és a vállalatvezetést is.

A vállalati vezetők személyes stílusát különösen átfogóan elemezte, azt is megvizsgálva, hogy a kiemelkedő 11 cég élén milyen emberek állnak. Meglepő következtetésre jut; a kiemelkedően sikeres, az áttörést elérő cégek vezetői ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem a színes magazinok címlapján feszítő, presztízs-orientált emberek! Inkább olyan vezetők, akik a külsőségeket néha látványosan kerülő, de hatalmas belső kisugárzású és nagyon teljesítmény- és eredmény-orientált hozzáállásukkal mozdítják előre az egész szervezetet.

Milyenek a kiemelkedően sikeres cégek munkatársai? Felszabadultak, nyitottak és kreatívak, de nincsenek művészi allűrjeik; komoly, megbízható, kiszámítható és fegyelmezett munkát végeznek. A kiválóság ismérve Jim Collins szerint a magas szintű innovativitás és a fegyelem kultúrájának sajátos egyvelege, ami csak látszólagos paradoxon.

Milyen a kiváló cégek stratégiája? Egy érdekes analógiával sündisznó elv-ként írja le a kiválóság stratégiájának lényegét. Amíg a róka veszély esetén villámléptekkel eliszkol, ravaszul változtatja taktikáját, addig sün nem ravaszkodik, veszély esetén egyszerűen összegömbölyödik, azaz befelé zár. Befelé, de mi van odabent? A kiemelkedő cégeknek világos, kikezdhetetlen vezérelvük van, amely három tényező közös halmazaként kristályosodik ki. Először is tisztában vannak azzal, hogy mihez van tehetségük, mi az amiben mindenkinél jobbak a világon. Másodszor élvezik is ezt a tevékenységi kört, emiatt szenvedélyesen és elkötelezetten végzik (lám itt megint előkerül a „szervezeti flow”, az örömteliség szükségessége). Harmadszor, de nem utolsó sorban pedig, meg kell hogy találják a pénzügyi számításaikat is ezekben a tevékenységekben, hiszen a kiváló cégek kiváló profitot is eredményeznek!

Azok a cégek, amelyek valamennyi fenti ismérvnek megfeleltek mint pl. az orvosi termékekben kiváló Abbott, a kozmetikumokban kiemelkedő Gillette, a háztartási termékekben nagyszerű Kimberley Clark és a dohányipari óriás Philip Morris mind egyformának bizonyultak a kiválóság feltételeinek teljesítésében.

W.Chan Kim - Renée Mauborgne: A kék óceán stratégia

A címbéli „kék óceán” egy analógia a verseny nélküli piaci térről – vagyis a végtelen piaci lehetőségek szimbóluma. Az óceán vérvörössé vált ott, ahol ahol a cápák egymást tépik, vannak azonban területek, ahol még kék a víz. Határozottság, innovativitás és kurázsi kell persze annak felismeréséhez, hogy hol bukkanhatunk új piacokra, ahol még nem vetette meg senki a lábát, ahol még nem vöröslik a víz.

A könyv 2005-ös megjelenése óta a bestsellerek egyike, mert jelentős piaci paradigmaváltásával áttörést jelentett a korábbi üzleti, piacépítési elvekhez képest.

Mi a kék óceán stratégia lényege? Fontos elemei a változásmenedzsmentből ismert „STOP, START, CONTINUE”, azaz a „mi az amivel szakítunk, mi az amit elkezdünk, és mi az amit megtartunk” radikálisan következetes meghatározása és véghezvitele.

A könyv példákkal is szolgál, mint Pl. a már nálunk is ismert Circue de Soleil – amely sokkolóan szakított a „cirkusz nincs állatok nélkül” elvnek az állatvédelem által is támadott hagyományával, helyette megteremtette az új, világszinvonalú, akrobatikus és teátrális show, az „új cirkusz” magával ragadó világát – egy új piac, az állatok természetellenes produkcióit kerülő közönséget megcélozva.

Magyar szemmel különösen érdekes a könyvben felhozott borpiaci példa: az ausztrál „kengurus” címkével ellátott Chardonney világméretű sikere. A középpontban egy könnyű, szinte üdítőitalhoz hasonlatos standardizált fehérbor áll, amelyet nagyüzemi körülmények között, olcsón, nagy mennyiségben, mindig változatlan minőségben, kiszámítható színvonalon gyártanak és forgalmaznak szerte a világban. Ehhez drasztikus módon szakítottak a kézi munkával, a borosgazdák tradícióival, szakmai elitizmusával és mítoszaival, az éves szőlőterméstől függő évjáratok jelentőségével, megcélozva és szélesítve az üdítőitalok(!) fogyasztóit és piacát, egy új szegmenst teremtve meg ezzel. A kék óceán stratégia ismeretében érthető, milyen elbaltázott üzletpolitika a különleges és kivételes Tokaji aszú piaci alulpozicionálása a szupermarketek polcain és árversenyében.

Teljesen mai és hazai példa a BioHair fodrász hálózat megjelenése bevásárlóközpontokban; ők szintén szakítottak a fodrászat személyes bizalmon épülő világával és misztifikálásával, de árban és színvonalban kiszámítható, trendi, standard frizurakatalógusával, attraktív, fix áraival és természetes-anyag használatával a jövő üzenetét hordozza a korábban ritkábban fodrászhoz járó közönséget is „beszoktatva” a saját világába.

Nem említeném meg ezt a könyvet, ha nem szolgálna a magam számára is inspirációval a jövőmre nézve. Erről még korai írnom, de máris felcsigáz a gondolat, hogy én magam is beevezzek egyszer az óceán kék vizére!

Lövey Imre és Mahonar Nadkarni: Az örömteli szervezet

Ez a 2007-ben megjelent könyv azt tárgyalja, hogyan működnek az örömteli, egészséges cégek. Nem véletlenül, az egészséges illetve beteg emberi szervezet analógiájával utal arra, hogy a szervezeteknél, vállalatoknál a betegségek milyen hasonló elváltozásokat okozhatnak. Amikor az örömteli szervezetről ír, egészséges szervezetről beszél, és a lehetséges betegség-tünetek felsorolása mellett a gyógymódokra vonatkozóan is használható javaslatokat tesz.

Külön fejezetben részletezi például a szervezeti paranoia (bizalomhiány és félelem) tüneteit és következményeit, kifejti a munkamániás szervezet lényegét, ahol a túlmunka hősiességnek minősül, példaként említi a szervezeti rövidlátást, ami az azonnali eredmények érdekében akkor következhet be, ha a gyors változások közepette megszűnik a hosszútávra tervezés és gondolkodás.
A könyv folyamatosan azt keresi, hogyan járulhat hozzá a munkahely az alkotó öröm élményéhez (tulajdonképpen kimondatlanul is a szervezeti flow-hoz), és melyek azok a tipikus csapdák, amelyek megakadályozhatják ezt. Fő üzenete, hogy ha az emberek nagy célok részeseinek érzik magukat, akkor odaadóan koncentrálják tudásukat és képességeiket és önfeledten belemerülnek a tevékenységeikbe és élvezik az önmegvalósítás élményét.

A vezetés feladata ugyanis nem csupán a prioritások kijelölése és az eredmények produkálása. Egészséges környezetben az alkalmazkodó, a kihívásokat jól viselő, a feladataikat körültekintően ellátó munkatársak maximálisan hozzájárulnak a szervezet sikeres, eredményes működéséhez, anélkül, hogy személyes egészségük, magánéletük emiatt kárt szenvedne.
Ennek megvalósításához ad értékes és részletes útmutatást ez a könyv.
A munka legyen az öröm forrása; mert a munkával járó öröm átélése hatékonyságot eredményez, a szabadság és az önmegvalósítás érzését nyújtja; a teljes szívvel és lélekkel végzett munka pedig meglátszik annak eredményén is.

x

Csíkszentmihályi Mihály: Flow

A tökéletes élmény, a belülről fakadó életöröm pszichológiájáról írott tanulmány 1991-ben jelent meg az Amerikában élő magyar származású író tollából.

1997-ben került a magyar könyvesboltokba, és máig a legsikeresebb kiadványok egyike.

Csíkszentmihályi méltó folytatója annak a pozitív pszichológiai irányzatnak, amelynek alapjait Hans Selye fektette le az ötvenes években. Mi a titka a könyv páratlan sikerének? Azzal az ősi dilemmával foglalkozik, hogy lehet-e a munka élvezetes, lehetséges-e az, hogy az ember élvezze amit kötelességből csinál, és nem utolsósorban azt kutatja, függ-e ez az öröm a külső, például anyagi körülményeinktől.

Az emberiséget Arisztotelész óta foglalkoztatja a boldog élet titka, és hiába a technikai fejlődés és az egyre szélesebb körű társadalmi jólét, ez a kérdés sokáig megválaszolatlan maradt. Csíkszentmihályi negyed-százados kutatásainak és tanulmányainak eredménye az a megállapítás, hogy az életöröm, vagyis a boldogság forrása nem odakint van, hanem bennünk, idebenn.

A flow képességére fogékony, az összpontosított szellemi erő birtokában lévő emberek rendkívüli körülmények között is képesek teljesek maradni. 

Csodálatos példája a mentális túlélésnek például az ENSZ polgári alkalmazott, Papp István esete, aki januárban szabadult ki Szudáni fogságából. Az ő titka is a tudata fölötti hatalma lehet, amely lehetővé tette, hogy ingerszegény, megalázó helyzetben, "kikötött kutyaként" tartva is megőrizhette belső tartását és szellemi épségét.

Hajlamosak vagyunk boldogtalanságunkat, életünk ürességét a külső körülményeknek, a világ barátságtalanságának tulajdonítani és tehetetlenül szenvedni a sorsunk miatt? Pedig a világ nemcsak századunkban barátságtalan!

Mit tehetünk azért, hogy gyermekeink a flow élményére készen, belső tartással álljanak az élet kihívásai elé? Csíkszentmihályi öt feltételt sorol fel ahhoz, hogy gyermekünk egész életében boldog és elégedett legyen – és ezeknek szinte semmi közük a gazdagsághoz.

Ha világos elvárások közepette, odafigyelésünk fényében sütkérezve, biztonságos, elfogadó légkörben neveljük, és meghagyjuk számára a választási lehetőségeket, lehetőséget nyújtva saját útjának felfedezésére, akkor ideális körülményeket teremtettünk ahhoz, hogy boldog felnőtté váljon.

Nagy kár szerintem, hogy a „flow” mint fogalom máig sem találta meg a helyét a köznyelvi használatban!

Dr. Terry Lyles: Az inspiráló stressz

A népszerű tengerentúli stresszdoktor a jelenségről mint az életenergia és kreativitás forrásáról beszél, a Selye által megalapozott pozitív nézőpontból elemezve a kontrollált és jól feldolgozott stressz inspiráló hatását.

Az író maga egy egész életét meghatározó csapással küzd – két évtizede nevelve Brendon nevű sérült gyermekét. A miatta érzett szomorúságot, reménytelenséget, ahogy ő fogalmaz „gyászt” mégis katartikusnak érzi - mert ezáltal vált jobb emberré!

Hangsúlyozza, hogy a lehúzó erőkkel való megküzdés mind fizikai, szellemi, érzelmi és spirituális szinten nagyon fontos ahhoz, hogy életünket még akár csapások és szenvedések ellenére is boldogan és tartalmasan élhessük.

Olyan mindenki számára közérthető analógiákkal, mint például az autó karbantartása és megtankolása, szemlélteti az energiaszintünkkel való gazdálkodás fontosságát.

A sikeresség nem a szerencsén múlik, hanem az élet kihívásaira való felkészülésen! Fontosnak tartja még annak kiemelését, hogy ebben a felkészítésben magunk is felelősséggel tartozunk gyermekeinknek.

Egészséges, magabiztos, szilárd jellemű, jól alkalmazkodó gyermekből boldog és jól teljesítő felnőtt válik, ha következetesség és szeretetteli fegyelmezés valamint indokolt korlátozás veszi körül.

A szülő felelőssége nem a gyerek feletti hatalom gyakorlása, hanem a harag és indulat nélküli szeretetteli fegyelmezés és következetes korlátozás.

Összességében a körülöttünk lévő emberi kapcsolatok gazdagsága és minősége az, amely a stresszt inspirálóvá változtatja, mondja, vagyis Selyéhez hasonlóan a „szeresd felebarátodat” ősi igazságához jut el. Mert az emberi kapcsolataink minősége és mélysége vitathatatlanul hozzájárul a stressz-toleranciánk növeléséhez!

Selye János: Életünk és a stressz

Ez a szintén időtálló, mai napig felülírhatatlan könyv 1956-ban jelent meg Selye János, a magyar származású montreali kutató biológus tollából. A stressznek ma már tekintélyes, könyvtárakat megtöltő szakirodalma van. Selye megállapításai ennek ellenére még mindig helytállóak, a mai elméletek és stressz-irányzatok megalapozói mind az ő alapjaira építkeznek. Egy lebilincselő, közérthető, élvezetes könyvet írt az akkor még gyerekcipőben járó, de áttörést jelentő kutatásairól, azoknak ajánlva könyvét, akik „nem félnek érezni az egész élet stresszét és nem képzelik, hogy ez sikerülhet a szellem erőfeszítése nélkül”.

A pozitív stressz-irányzat megalapítójaként kifejti, hogy ugyanaz a stressz, amely az egyik embert megbetegíti, vérpezsdítő lehet a másiknak, aki „sikerrel tud idomulni a planéta örökké változó életfeltételeihez”. Gyönyörűen ékesszólóan akként foglalja össze a lényeget, hogy „aki az alkalmazkodás mesterségét nem sajátítja el kellően, az betegséggel és boldogtalansággal rója le a büntetéspénzt”.

A tudományos áttörést, a nagyszerű felismerést az jelentette, hogy a stressz tünetcsoportját az úgynevezett generális adaptációs szindróma biológiai-orvostudományi leírásában foglalta össze, miután azt a talányt vizsgálta, hogy lehet az, hogy különböző, specifikus ártalmakra (stresszorokra) az élő szervezet mindig teljesen ugyanúgy, egységes módon reagál.

A stresszt nem kerülendő ártalomként látja, hangsúlyozva, hogy az maga az „élet sava-borsa”. Tanácsa, hogy legyünk tisztában a stressztűrő képességünk felső határával, és adaptációs energiáinkat arra fordítsuk, ami fontos.

„Harcolj mindig, ha a cél nemes, De ne állj ellen, ha nem érdemes” – ismételgeti verses jó-tanácsát, hangsúlyozva, hogy mindnyájunknak a magunk életét kell kézbe vennie. (Vagyis például ne mást akarjunk megváltoztatni, hanem inkább magunkat, ha szükséges.)

Biológusként folytatta kutatómunkáját, de megállapításai 

Dale Carnegie: Sikerkalauz

A Sikerkalauz még ma is az eladási toplistákon található, rendkívül időtálló, örök érvényű könyv. Talán nem is gondolnánk róla, hogy az előző kiadványnál is korábbi gyökerekre nyúlik vissza: első kiadása még 1936-ban jelent meg!

Sikerről beszélve egyáltalán nem csak az üzleti életben elérhető sikerekre fókuszál: a sikert holisztikusan értelmezi, az egész élet munkájának tekinti.

Titka a rendkívül mély és pozitív tartalomban, valamint a szinte bulvárosan provokatívan megfogalmazott mondanivalójában található. Olyan apró példákat, trükköket ajánl az emberi kapcsolatok gazdagabbá tételére, mint pl. a házastársak közös ágyban-reggelizése, a „csodatévő levelek” hatása, amelyek egyetlen titka az, hogy szívességet kérnek a címzettől ezzel hangsúlyozva a másik fontosságát, vagy a mosoly, a dicséret ereje; a másokon való segítés visszaható eredménye, amely életeket változtat meg; vagy például a közös álláspontok hangsúlyozása a viták feloldásában.

Beszél a belátás, a bocsánatkérés, a tévedések elismerése és bevallása, a mosoly, a figyelmes hallgatás, az önzetlenség erejéről.

Fontos amit a dicséretről, elismerésről ír, a hízelgéssel szemben. Mert mi a hízelgés? Üres, olcsó, sokszor alaptalan de sosem céltalan, önző bók, amely nem szívből jön és csak arra irányul, amit hallani szeretnénk. Manipulál, mert viszonzást vagy ellentételezést kíván. A dicséret ezzel szemben egyenes, szívből jövő, önzetlen, nem alap nélküli elismerés, becsületes, őszinte méltánylás, amelyet mindig szívesen (bár sokszor túl szemérmesen) fogadunk.

Igen, sokszor idegenkedve fogadjuk, amikor „szembe dicsérnek” bennünket. Pedig meg kell tudni különböztetni az elismerést az üres hízelgéstől, és meg kell tanulnunk egy egyszerű köszönöm-mel fogadni.

A könyv számtalan bölcs tanácsa közül nem utolsósorban érdemes megjegyezni, hogy minden ember számára az anyanyelv legédesebb és legfontosabb szava: a saját neve.

Dale Carnegie fő üzenete egyetlen pontban összesűrítve az emberi méltóság tisztelete, ez az üzenet pedig nem évül el soha.